Hol nem volt, volt egyszer egy ország – Underground
Földalatt – szürreális filmcsemegék
Kirobbanó sikert aratott nálunk Emir Kusturica Underground (Bila jednom jedna zemlja) című filmje, így most áttekintünk néhány markánsabb darabot az inspiráló mozikból, a legkülönfélébb műfajokból tallózva. A szürreális elemeket tartalmazó filmek sora nagyon hosszú, így - szürrealista módon - találomra válogatunk.
Mi az a szürrealizmus? Egy - a felszín alatt - ma is élő művészeti irányzat, ami Franciaországban, az 1920-as években született. Alapítója atyja, André Breton szerint a célja, hogy "feloldja az álom és a valóság között korábban feltételezett ellentmondást". A megszokott kerékvágásból kizökkentő, illogikus képek, furcsa teremtmények (mindennapi tárgyakból) és új technikák jellemzik, amik engedik a tudattalant kibontakozni. A szürrealista filmek egy elidegenedett világot ábrázolnak, melynek képzetei az álomszerű nyugalomtól a lidércnyomásig váltakoznak.
Victor Fleming: The Wizard of Oz, 1939 [Óz, a csodák csodája]
Alejandro Jodorowsky: Fando y Lis, 1967 [Fando és Lis]
Bacsó Péter: A tanú, 1969 [The Witness]
Fernando Arrabal: Viva la muerte!, 1970 [Sokáig éljen a halál!]
Federico Fellini: Roma, 1972 [Róma]
Werner Herzog: Nosferatu: Phantom der Nacht, 1979
[Nosferatu, az éjszaka fantomja]
Bob Fosse: All That Jazz, 1979 [Mindhalálig zene]
Terry Gilliam: The Adventures of Baron Munchausen, 1988
[Münchausen báró kalandjai]
Emir Kusturica: Bila jednom jedna zemlja, 1995
[Volt egyszer ország – Underground]
Alejandro Jodorowsky: Santa sangre, 1989 [Szent vér]
Breton mondta: "A szürrealizmus a gondolkodás diktátuma az értelem ellenőrzése nélkül..."