A 70-es évek
A filmművészet virágoskertje
A hatvannyolcas forradalmak, forrongások, borzongások elülte után a világ más lett. A hetvenes évek a kikristályosodást és az eddigi utolsó nagy fénykorszakot hozta a filmművészetben. A XX. század meghatározó rendezői életük formájában dolgoztak és alkottak máig is legendás filmeket az akkor még moziba járó nézőknek. A tíz évből egy-egy meghatározó film, Tarkovszkij szép mottójára felfűzve:
Alejandro Jodorowsky: El topo, 1970 [A vakond]
Makk Károly: Szerelem, 1971 [Szerelem]
Bernardo Bertolucci: Last Tango in Paris, 1972
[Utolsó tangó Párizsban]
Marco Ferreri: La grande bouffe, 1973 [A nagy zabálás]
Dusan Makavejev: Sweet Movie, 1974 [Sweet Movie]
Stanley Kubrick: Barry Lyndon, 1975 [Barry Lyndon]
Federico Fellini: Il Casanova di Federico Fellini, 1976
[Casanova]
Woody Allen: Annie Hall, 1977 [Annie Hall]
George A. Romero: Dawn of the Dead, 1978 [Holtak hajnala]
Andrej Tarkovszkij: Stalker, 1979 [Stalker]
Tarkovszkij mondta: "A művészet befogadásához nem kell sok: finom, érzékeny, lágy lélekre van szükség, mely nyitott a szépség és a jóság előtt, képes a közvetlen esztétikai átélésre."